Jostein Gaarder: Sofie világa
Sokszor szakítanak félbe a fülem hallatára monológokat azzal a kifejezéssel, hogy "Ne filozofálj!" Ennek kapcsán mindig foglalkoztatott engem maga a filozófia, mint fogalom. Aztán párom könyvespolcán kalandoztam és megakadt a szemem ezen a gyöngyszemen. Mekkora szerencsém volt!
A történetben egy lassan 15 éves lány a főszereplő. Egyik nap a postaládában különös eredetű levelekre bukkan. Ezek az irományok olyan kérdéseket feszegetnek, melyeket minden értelmes ember is feltesz magának élete során. A levelek olvasásával egy igazán különös történet veszi kezdetét. Fordulatos, érdekes, nehezen tudtam letenni. A cselekményszálak pihentetésére szolgáltak a jobbnál jobb leckék, amik a történelmi alapkövek bemutatására szolgáltak. Izgalmas volt e kompozíciót megtapasztalni és azt hiszem, ha minden tankönyv ilyen lenne, legyen az történelem, matematika, vagy bármilyen olyan tantárgy, amit a diákok száraznak és elvontnak tartanak, ezzel a módszerrel sokkal könnyebben lehetne oktatni bármit. Egyébként ajánlott hasonló témájú vizsgák előtt is elolvasni, esetleg többet érhet, mint egy tucat tankönyv!
Miközben belemerültem az olvasásba, előkerültek olyan nevek, akikről már hallottam, például irodalom órán, középiskolában. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy a könyv nyelvezete kísértetiesen hasonlít az akkori tanárom hangvételére, megfogalmazására. Majd amikor a filozófia tanár képét az övére alakítottam olvasás közben, még jobban megtetszett az olvasmány. (Szakáll, megnyugtató, mély hang.... Aki egy osztályba járt velem, már tudja kiről beszélek, tessék megbecsülni ezt az embert!)
Kényelmesen, egy hét alatt olvastam el a könyvet, de azért pár helyen meg kellett állni gondolkodni.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki szereti beszélgetések tárgyává tenni az élet nagy dolgait, aki mer kérdezni és aki tud még csodálkozni bármin is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése