Az Inferno-t a kedvenc íróm írta, ezt túlzás nélkül állíthatom. Olvastam már Dan bácsitól remek könyvet, az is tetszett, de állítólag az előző könyv, amit tőle olvastam, (Megtévesztés foka) a leggyengébb könyve. Ez pedig valószínűleg a legjobb, amit valaha írt. Írnék pár kulcsszót, hogy mi a témája a könyvnek:
- Dante
- Túlnépesedés
- High-tech ötletek, amik nagyon érdekesek
- Miután leteszed a könyvet, el akarsz menni megnézni Dante halotti maszkják!
A történet úgy kezdődik, hogy Robert Langdon egy kórházban ébred és nem emlékszik semmire. Na de nem ám azért, mert egy iszonyatos buli végződött így.
A történések rejtélyesek, ahogy az szokott lenni és "ifjú" főhősük intellektuális atomfegyverére megint szükség lesz. Menekülésre, meglepetésre, valamint színes művészettörténeti bemutatókra (Nem, q*rvára NEM unalmas!!!) és sok-sok Dante információra tessék felkészülni! A könyvbe az író elképesztő módon tudta beleépíteni Dante pokol vízióját, valamint a klasszikus művet is. Miután letettem a könyvet, sokat gondolkodtam a csattanón, mert nagyon is van értelme és nem is tudom egy szimpla jó történetként kezelni.
Szerintem az író egy látnok. Megszoktuk tőle, hogy olyan dolgokat mond ki, ír le, amikre más gondolni sem mer. Erre jó például szolgálnak az előző könyvei (Da-Vinci kód, Angyalok és démonok). DE EZ?!?
Erre nem számítottam.
Aki komplementere az intelligenciának, annak nem ajánlom a könyvet, mert nem... De aki szeret meglepődni, ledöbbenni, szívszorítóan kíváncsi lenni és nem akarni letenni ezt a rohadt könyvet, az olvassa el!
Én nem olvasok olyan sokat, mert válogatós vagyok. De ezt kár lett volna kihagyni!
Hajrá Langdon, hajrá Sienna, hajrá Mikiegér!
