Film: Hair

A történet:

Az volt a Vízöntő kora. Az volt az önfeledt szabadság, a tánc, a dal és az LSD kora. De az volt a vietnámi háború kora is. A felesleges katonásdié és az értelmetlen, kegyetlen halálé... Egy vidéki srác megkapja a behívóját, és a sorozásra New Yorkba utazik. Aztán meglát egy gyönyörű lányt lóháton, akibe talán beleszeretne, ha a legkisebb esélye is volna rá, hogy még egyszer találkozzanak. Új barátai erről egészen másképpen vélekednek. A hippiknek semmi sem lehetetlen: az ő életüket más törvények irányítják, kizárólag olyanok, melyeket saját maguk hoztak. Így kezdődik a film, melyre mindenki olyan szívesen emlékszik. Berger, Claude, Sheila és a többiek története nem csak egy korszakról és egy generációnak szól: örök klasszikussá vált. A virág-korszaknak vége, de ez a film újra és újra képes meggyőzni nézőit, hogy volt benne valami, ami remélhetőleg nem múlik el.


Díjak és jelölések: 
David di Donatello Díj (1979) - Legjobb rendező: Milos Forman
David di Donatello Díj (1979) - Legjobb filmzene: Galt MacDermot
Cézár-díj (1980) - Legjobb idegennyelvű film jelölés: Milos Forman
Golden Globe-díj (1980) - Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória jelölés
Golden Globe-díj (1980) - Legjobb férfi alakítás jelölés: Treat Williams

Tegnap sikerült bepótolnom kultúrbarbár hiányosságaim egyikét, és sikerült megnéznem ezt a nagyon jó kis filmet. Kezdtedben is feltűnt, hogy egy igen lázadó lelkületű filmet látok, tele hippikkel, "peace" jelekkel, fűvel, és sok-sok zenével. A zene nem a stílusom, de ahogy nagyjából értettem, burkolt k.-anyázásnak lehettem szem és fül tanúja. A főszereplő srác, aki megkapta a behívóját, (Klód :)) nem volt valami szimpi. Nem tudom miért, de nem volt az. Ellenben a füves-énekes-hippi-Rambó "Börgör" nagyon is. Mondjuk maga a lázadás már lázba hozott, és bár nem éltem még abban a korban, az akkori fiatalokra 100x nagyobb hatást tehetett. (Apropó RamBörgör!!! Kiköpött Colin Farrel, vagy ez csak nekem tűnt fel?)

Tetszik tehát ez az "Árral szemben" életvitel, a jó zenék. Érezhető, hogy maximálisan tiltakozik mindenki a háború ellen, a rasszizmus ellen. A katarzis sem maradt el a végén. Továbbá voltak olyan jelenetek, amikhez a rendező is tuti használt valami segítséget, mert tiszta fejjel azokat nem lehetett volna létrehozni, vagy megálmodni.

Összegezve néhány gondolat:

- Nagyon tetszett a film összességében annak ellenére, hogy nem korombeli alkotás.

- Jó zenék

- Méltó elődje és ihletője a Forrest Gump-nak (személyes örök kedvenc)

Az hiszem már csak ez hiányzik:

Köszönöm kedvesemnek a lehetőséget és az unszolást, több lettem!