Régóta inaktív a blogom, de most megtöröm a csendet! Szeretnék bemutatni egy könyvkiadással foglalkozó weboldalt, a lubipo.hu-t.
A fiktív nevek használatát jogi következmények elkerülése érdekében alkalmazom. Ki tudja, hogy a 143. megváltoztatott szerződésben mit szabad és mit nem...
A történet ott kezdődik, hogy a feleségem írt egy könyvet. Anyagi megfontolásból szerette volna költséghatékonyan kiadatni magán kiadásban, ezért keresgélni kezdett a neten, milyen lehetőségei lehetnek "komolyabb" hátszél nélkül. Így történhetett meg az a szerencsétlen helyzet, hogy rátalált erre a bagázsra.
Az akkori szerződésben az állt, hogy díjmentesen feltöltheti kéziratát a felületre, ahol ebook formában kerül majd publikálásra a lubipo saját webáruházában, valamint a drukkola nevű webáruházban. Megtörtént a feltöltés, elfogadta a párom, hogy akkor most az első dédelgetett, gondosan felépített története 8 (nyolc, eight, acht) évig a lubipohoz van kötve, nincs apelláta.
Telt-múlt az idő, az eladások számában a feltöltés óta változás nem állt be, még ha profi csapat (rohadék pénzéhes kultúrprosti banda) is állt a dolog mögött. Nejem úgy gondolta, utánanéz, mi az, amin változtatni lehetne, úgy a kéziraton, mint a kiadással kapcsolatos dolgokon. Ekkor történt egy levélváltás az oldal egyik munkatársával. Ekkor még nem volt semmi feltűnő...
Párom úgy gondolta, átnézi a doksit, amit feltöltött, és javítja az észre nem vett hibákat benne, korrigál egy kicsit. Ez után jött a bazi nagy meglepetés!
A banda életre kelt mert észrevették, hogy mocorgás van. Először felhívták a figyelmet egy ingyenes korrekció lehetőségére, ami "csináld magad" módban történhet meg. Meg is történt, a kézirat egy jó ízléssel megírt, minőségi példány lett, ez is lett feltöltve.
Jön a válasz az ügyfélszolgálattól (
hogy ha fizetünk, akkor ők biza megcsinálják pöpec a kéziratot, mert akkor olyan lesz, amit elfogadnak és mernek vele dolgozni marketing téren. Erre feleségem egyértelműen azt válaszolta:
- Köszönöm, de maradnék a korrektúra nélküli változatnál!
Erre Dezső:
- Okés, neki csak kötelessége ezt elmondani, meg amúgy is, a legutóbbi feltöltés óta nem történt javítás.
Erre párom:
- Hol a hiba a formázásban? Times New Roman, 12-es, automatikus elválasztással van megírva a kézirat. Kérem, segítsen, min kell változtatnom!
Majd Dezső:
Szerződésből bemásolt 3-4 sort majd ezt lökte oda a végére:
"A kézirat javítására két ingyenes lehetőséget biztosítottunk.
A fájlt az utolsó feltöltése után ellenőriztük és az előzőleg említett hiba/hibák továbbra is megtalálhatóak benne. A kéziratot mi a követelmények szerint újraformáztuk és a szerződésünk szerint az árlista alapján a díjat kiszámláztuk."
A kiszámlázott több tízezres összeg kicsapta a biztosítékot, majd az is, hogy a felületre bejelentkezés után kiderült, hogy úgy módosult a 8 éves szerződés 2-re, hogy arról egy árva szót sem szólt senki. Se egy e-mail, se egy telefon, de még egy alig visszhangzó, árva légyszellentés sem jött a mélyen tisztelt kiadótól. Az elmúlt pár napot a Dezsőt leváltó Norcsával való beszélgetés töltötte ki. Norcsa egy kőművesből lett nokedlihuszár, aki a VEZÉRIGAZGATÓ szerepet tölti be és próbál nagyon intellektus alkatnak tűnni. Az olyan mondatok, mint a szerzővel való "konfortálódás", vagy a munkatársaival való "konklúzió" már csak hab a tortán.
A minősíthetetlen stílus és a szerencsétlen első könyves írót semmibe vevő banda maximálisan kimeríti a zsebtolvaj kategóriát. Egyáltalán nem értem, hogy egy kiadónak mi haszna abból, hogy ha kiderül, hogy a tőkével nem rendelkező író a 86. módosított szerződés, jogi fenyegetőzések és egyéb tetves, tróger, gerinctelen szar húzás után sem nyúl a pénztárcájához a szájbavert kamu korrekció kapcsán, akkor miért nem lehet szerződést bontani? Miért nem lehet hagyni továbblépni az embert, aki nagy reményekkel, álmokkal vágott neki ennek az egésznek? Akinek számít az, ami a legfontosabb...
A könyve.
Az első könyve.
Később még hallhatunk a kiadóról, amikor a párom befutott bestseller író lesz már, hogy "ő nálunk kezdte". Akkor látogatom meg Norcsát, és borítom rá az asztalt.
A minősíthetetlen stílus és a szerencsétlen első könyves írót semmibe vevő banda maximálisan kimeríti a zsebtolvaj kategóriát. Egyáltalán nem értem, hogy egy kiadónak mi haszna abból, hogy ha kiderül, hogy a tőkével nem rendelkező író a 86. módosított szerződés, jogi fenyegetőzések és egyéb tetves, tróger, gerinctelen szar húzás után sem nyúl a pénztárcájához a szájbavert kamu korrekció kapcsán, akkor miért nem lehet szerződést bontani? Miért nem lehet hagyni továbblépni az embert, aki nagy reményekkel, álmokkal vágott neki ennek az egésznek? Akinek számít az, ami a legfontosabb...
A könyve.
Az első könyve.
Később még hallhatunk a kiadóról, amikor a párom befutott bestseller író lesz már, hogy "ő nálunk kezdte". Akkor látogatom meg Norcsát, és borítom rá az asztalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése